Csak egy pillanat.
Harcolunk bár minden megszakad.
Megyünk előre de lépteink merevek,
s a sok ember közt én is a földön heverek.
Felkel állnunk, nem adhatjuk fel
nehogy mindennek az elején vesszünk már el.
Fejemben harsog nagy emberek szava,
harcolni kell bár az élet kegyetlen és mostoha.
Tarts velem, küzdjünk míg lehet.
Hogy győzni fogunk, abban még kételkedek.
Tarts velem álljunk most fel,
küzdjünk, küzdjünk míg kell.
Lehet fájni fog, lehet sírni is kell,
de nem hagyom, hogy valaki
igaz álmok nélkül menjen el.
Bejegyezte: Angerwit
"aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ.."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése