Mit sem érnek most a szavak.

Mit mondhatnék?
Mindent tudsz amit tudnod kell.
Vagyis remélem.

"Elengedni valakit nem azt jelenti,hogy megszűnik a fájdalmad.
Amíg szereted,fájni is fog a hiánya.
Ez nem baj.Attól még elengedheted.
Sírva búcsúzunk egymástól,s ha igazi a szereteted,
ez egy jó sírás.Elválasztva lenni bárkitől is,akit szeretünk:
fáj.Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...)
Az elengedés nem azt jelenti,hogy az ember szíve kihűl.
Nem azt jelenti,hogy elfelejtem örökre.Nem közönyt jelent.
Az elengedés azt jelenti,hogy hagyom őt szabadon repülni,
szállni,a maga útján - abban a biztos reményben,
hogy visszatalál majd hozzám.De amíg nincs itt,mindig hiányzik.És fáj"

Bejegyezte: Angerwit

Fájó Emlékek Ezrei Tépnek Most Szét.

Szívem fáj lelkem darabokra szakad,
Nincsennek rá vigasz szavak.
Testem remeg, rosszul vagyok
megszólalni nemtudok.
Valami történt, valaminek vége.
Ki került a pont a mondat végére.
Sajnálok mindent.

"Búcsúzni könnyű,de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz. Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog ,ha újra találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz, mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz."

Bejegyezte:Angerwit

Egy mosollyal kezdődött!

Gyönyörű vagy mint a nap,
ha veled beszélek szívemből öröm fakad.
Nem tagadom imádom a mosolyod,
mikor rád gondolok szívem hevesebben dobog.
Aranyos vagy és szeretni való,
a világon nincs még egy hozzád hasonló.

"A szerelem először egy tekintet, azután egy mosoly, azután egy szó, egy ígéret, egy találkozás."

Bejegyezte: Angerwit

Nem tudlak feledni.

Tudom nehéz most hinned nekem és ezt megértem,
de őszinte voltam veled ezt tudod jól remélem.
Nem hazudtam amikor azt mondtam szeretlek,
eltelt már másfél év de nem feledlek.
Tudom hibáztam és hülye vagyok
de szeretlek és ez ellen tenni nem tudok.
Bár be kell látnom nem is akarok,
csak te vagy az akit mindennél jobban akarok!

"Milyen érzés tudni, hogy te vagy minden amire szükségem van?"

Bejegyezte: Angerwit

Újabb nap virradt.

Felébredtem és láttam,
az utca fénnyel telt meg a hajnali homályban.
Idebent még sötétség honol,
bár odakint már lassan a tűző nap tombol.
Az idő telik szinte már rohan,
nélküled az élet szomorú és boldogtalan.

"Láttam egy álmot, harcoltam érte, elhagyott erőm, feladom.. VÉGE"

Bejegyezte: Angerwit

Minden ember más!

Miért olyan nehéz felfogni,hogy minden ember más.
Ebből adódik a más és más élethez való viszonyulás.
Nekem ez jutott más embernek más.
Fogd fel és basztass valaki mást!

"Az az igazság, hogy minden hazugság"

Bejegyezte: Angerwit

DalunkMesszeSzál.!

Kérésre írok egy aranyos vidám verset is:

Mici mackót nézve jó a kedvem,
hogy ilyen jót mikor láttam utoljára már el is feledtem.
Tigris és a kis mackó énekel,
Angerwit és Barbi velük együtt dalra kel.
Vidám dalunk messze szál,
a sok pajtás már sorban áll.
A sok barát veszi már a jegyet,
hisz mi adjuk most a koncerteket.

Tessék Barbi.

"Evezz-evezz az élet tengerén, de ki ne köss a bánat szigetén. Legyen erőd tovább evezni a boldogság szigetén kikötni."

Bejegyezte: Angerwit

Visszaeső áldozat.

Álom volt vagy valóság,
igaz szó vagy hazugság?
"Úgy hiányoztál"-fülembe súgtad,
ezzel szívemet az örök sötétségből kihoztad.
Boldog voltam mint még soha,
bár mint tudjuk az élet kegyetlen és mostoha.
"Már nem szeretlek"-halkan mondtad nekem,
s így most össze omlott a lelkem.
Vár a sötétség, várom a véget
ahol a farkas vadászik és a bárány már nem béget.
Sötétség borítja be az eget,
nincs már sok időm amit elvesztegethetek.

"Remélem egyszer megtudod majd,hogy többet jelentesz nekem,mint gondoltad volna"

Bejegyezte: Angerwit

Egy igéret.

Egy világ omlott össze bennem,
nem tudom mit kéne most tennem.
Legszívesebben elmennék innen messze,
ahol nem hallatszódig már a hangod halk nesze.
De sajnos minden bennem van
s magam elől el menekülni még sohasem tudtam.
Feladnák most mindent de nem tehetem
mert arról, hogy maradok ígéretet tettem.
Nem lesz könnyű de meg teszem, hogy
a saját életem magamtól el nem veszem.
Vissza a maszkom!
Vissza mindent!
Arcomra mosolyt festek és nevetek
miközben magamban üvöltök és rettegek.
Nem tudom meddig bírom tartani
de erős vagyok és hiszem, hogy soha nem fogom feladni.

"Mosolyogsz,és mélyen elnyomod magadban,pedig fáj...rettenetesen fáj!"
"Sokszor a legszebb mosoly mögött van a legnagyobb fájdalom!"

Bejegyezte: Angerwit

Ezlett.

Rettegtem mint még soha,
hogy a válasz kedves lesz-e vagy mostoha.
A választ megkaptam
s darabokra hullottam.
Íme hát eljött a pillanat
a szívem most darabokra szakadt.

"Törni-zúzni szeretett volna, hogy olyan fájdalmat okozzon a világnak,amilyen fájdalmat a világ okozott neki."

Bejegyezte: Angerwit

Nekem is van igazi valóm.

Újabb reggel s újra kelek,
arcomra ma csak szelíd mosolyt erőltetek.
Választok egy átlagos naphoz,
egy átlagos álarcot!
Ti nem láttok mást csak egy egyszerű maszkot
nem azt, hogy valójában én ki is vagyok.
Maszkom letépni nem lehet,
hiába próbálnád úgysem mered.
Kevesen tudják mi rejtőzik bennem,
de senki se tudja a szívemben milyen gyötrelmeket rejtettem.
De van ember ki előtt a maszkot soha fel nem veszem
mert azt akarom, hogy aki vagyok úgy Szeressen.

"Üres a sátor, a cirkusz bezár,
de a porond közepén egy bohóc megáll. Most nem nevet, nem bohóckodik, kifestett
arcán egy könnycsepp folyik. Rájött, hogy nincs élete, bohóc arca eggyé vált
vele. Felhúzta a sátor lapot, kilépett a napra. S egy pillanatra felvillant az
igazi arca."

Bejegyezte: Angerwit

Táncolj velem.

Fogd meg a kezem kérlek
s táncolj velem míg el nem jön a végzet.
Ígérem neked csodás lesz ez a tánc,
nem kell már, hogy földhöz kössön egy rozsdás lánc.
Ha nem tudsz táncolni az se baj,
karolj belém és én vezetlek majd.
Ne érdekeljen, hogy mindenki minket néz,
egyszer élünk, légy bátor és merész.

"Úgy kell táncolnod, mintha senki sem figyelne,
Szívedből kell jönnie, ha azt akarod, hogy jó legyen.”

Bejegyezte: Angerwit

Van az életnek értelme?

Nem értelek titeket, hisz élvezitek az életet.
Bennem van a hiba vagy nem tudom,
de az életet amit kaptam értékelni nem tudom.
Minden nap nyűg és fájdalom a megváltást meg várhatom.
Lehet az a hiba, hogy születésem után történt egy eléggé nagy galiba.
Épp, hogy 1éves lettem és máris egy
számomra rettentően fontos személyt elveszítettem.
Tegnap előtt egy nekem nagyon fontos személlyel beszélgettem,
és próbáltam, hogy a ti életeteket megértsem.
Mit lehet élvezni ebben a monoton sz*rban?
Rájöttem, hogy minden nap ugyanarról szól így hát feladtam!

"Talán
így jobb lesz, nem tudom,talán nem..leszarom,Ezeken gondolkozni nem
szánalom,ezeket így érzem,vállalom..."

Bejegyezte: Angerwit

EzVan

-Félsz tőlem?
-Igen.
-Akkor jó!

Félni tőlem nem gyávaság, okosan teszed ha időben meghátrálsz.
Ismerj meg ha tudsz, de tudom h előbb-utóbb úgyis elfutsz.
Nem vagyok őrült.Csak egy ember vagyok, élek és alkotok.
Más vagyok mint a többi, nem egy tömeg gyártásos gyárból löktek ki.
Lépj közelebb ha mered, még 1 lépés és elrettentelek.
Illik tudni hol a határ, nehogy későn ébredj rá mit is akartál.

"Furcsa az élet és furcsák az emberek, letépném a láncokat de hidd el nem lehet"

Bejegyezte: Angerwi

Perfection*Doll

Sok ember számára csak egyszerű, a sorból kiálló emberek.
De számomra a minden.
Amilyen gyorsan jöttetek sajnos olyan gyorsan tovább is áltatok.
De szívemben nyomot hagytatok.
Elfeledni nem foglak titeket soha,
az együtt töltött percek hada,
az új barátok boldogsággal eltöltő szava.
Egy család ki kiáll a másikért.
Egy család ki harcol a boldogságért.
Ez nem csak egy klub volt,
ez egy család volt,
ami mára már csak az emlékünkben él.
Szívünkben még ott a remény,
hogy a veletek töltött boldog pillanat valaha újra visszatér.

"Ezernyi emlék, mely nyomot hagyott bennem. Sok millió szó, melyet felidézve könnyes lesz szemem. Csillagnyi mosoly, melyet ti szereztetek nekem, köszönöm Perfection*Doll, hogy voltál nekem."

Bejegyezte: Angerwit

Sötét éjj.

Most még kék az ég,
de eljő, hogy nagy sötétség veszi kezdetét.
Elvész minden ami szép, a sötétségben nem látszik,
miképp a kisgyermek arcán mosollyal játszik.
Véget ér a világos gyönyör.
Helyette majd a sötétség gyötör.
Kinek nyűg és fájdalom,
kinek áldás és megváltás.
Légy bátor, most kérlek ne félj.
Addig légy boldog míg van rá esély.

"Az angyalokat az látja, aki elfogadja a fényt. És átszakítja a sötétség szövetségét"

Bejegyezte: Angerwit

Hazudj még!

Hazudj még kérlek, mond, hogy minden szép.
Hazudj még kérlek, mond, hogy soha nem jő el a vég.
Nézlek téged, s te nézel engem.
Hazudni nem mersz mert féltesz engem.
Pedig most nem kell más csak egy hazug szó,
mond hogy te leszel a megváltó.
Látom remegsz, s előtted össze roskadok,
csak egy hazug szót, mást nem akarok.
Ezt a szót el nem árulom
magadtól kell, rá jöjj én azt akarom!

"Szilaj gyönyörnek vége is szilaj, lázába pusztul el, mint tűz s a lőpor, mely csókolódzva hal meg: lásd, a méz is csömörletes, mihelyt túlontúl-édes."

Bejegyezte: Angerwit

Küzdeni kell.

Csak egy pillanat.
Harcolunk bár minden megszakad.
Megyünk előre de lépteink merevek,
s a sok ember közt én is a földön heverek.
Felkel állnunk, nem adhatjuk fel
nehogy mindennek az elején vesszünk már el.
Fejemben harsog nagy emberek szava,
harcolni kell bár az élet kegyetlen és mostoha.
Tarts velem, küzdjünk míg lehet.
Hogy győzni fogunk, abban még kételkedek.
Tarts velem álljunk most fel,
küzdjünk, küzdjünk míg kell.
Lehet fájni fog, lehet sírni is kell,
de nem hagyom, hogy valaki
igaz álmok nélkül menjen el.

"aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ.."

Bejegyezte: Angerwit

Nézz rám.

Nézz rám... s lépj közelebb.
Nézz rám... s ölelj meg.
Nézz rám... s ejts egy könnyet.
Nézz rám... s fordulj el.
Nézz rám... s csendben lépj tovább.
Valami megváltozott, s ezért kérlek..
..Ne nézz rám, ne lépj közelebb, ne ölelj meg,
ne ejts könnyet csak fordulj el és csendben lépj tovább.

"Egyetlen egy éjjel semmi más,ahogy megjött,úgy ment tovább...."

Bejegyezte: Angerwit

MeseVilág

Este van már, mindenki alszik.
Már csak én vagyok.
Aludni nem tudok, s ha próbálok, felriadok.
Valami baj van, valami nincs rendben.
Rosszat sejtek, talán eljő a nap mikor mindennek vége szakad?
Talán igen, talán nem.
Égi lovagok most hadat üzentek a földi népnek,
s ha nem cselekszünk gyorsan elveszítjük értelmét az összes szépnek, jónak,
s már nem lesz értelme a vigasz szónak.
Ébredjetek földi lények, üzenjünk hát mi is hadat az égi népnek.
Közeleg a nap mikor minden elhervad,
mikor vége lesz minden jónak, s nem lesz már tavon úszó csónak.
Mikor már nem repülnek az égen madarak,
s mindenki olyan lesz mint egy korhadt fa darab.
Senki se mozdul, mindenki vár.
A nap lenyugodott, nem látszik már más csak az éjbe burkolódzó erdős táj.
Itt az idő, induljunk hát!

"Ahol a vér és a szenvedély beszélnek, nincs sok szava az értelemnek."

Bejegyezte: Angerwit

Soha nem feledlek!

Egy ember kit nem láttam soha,
egy ember kire ha gondolok arcomat könny mossa.
Szeretni egy embert kit soha nem ismertél,
bízva benne, hogy egyszer talán vissza tér.
De tudom jól ez nem válhat valóra,
mert ő már felszállt a "hajóra", mi vissza nem hozza soha,
az élet velem kegyetlen és mostoha.
Emlékek hada amik törnek rám szeretlek örökké egyetlen édesapám!

"Egy lélegzet a lét,egy másik a halál,de a lélek él tovább."
"Valaki végleg elmehet,
őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,
vár a túlsó parton, hol nincsen határ."

Bejegyezte: Angerwit

Hiába már

Több hónapja már hogy feledned kellene, de nem megy, nem tehetsz ellene. Magányos éjszakákon az emlékek rád törnek, melyek régebben szépnek látszottak, most fájnak és szinte már ölnek. Menekülnél előlük de nem lehet, mert nincs ki el tudná felejtetni mindezt.Hiába a barátok vigasztaló szava, egyszer csak egyedül maradsz és újra jön az érzelmeknek hada. És így megy ez számtalan napon át míg végül jön egy józanító mondat, attól ki miatt hatalmas a bánatod,és eloszlatsz magad körül minden bánatot "még mindig szeretlek, csak kérek adj egy kis időt nekem..." és te szegény ezt feltétel nélkül elfogadod.Újra jön a magány de ez már nem a régi,mert te hiszed hogy minden rendbe jön és az emlékek újra megszépülnek.Csak vársz és vársz, bízva a szónak erejében türelmesen.De fordul a kocka, a bizalom hirtelen kétséggé változik a türelemből izgatottság,és felteszed a kérdés "kell még várnom rád?".Hirtelen jön a válasz "már ne várj..." mert amíg vártál, csalfa módon el feledtek.És magányodban már csak egy szó jut az eszedbe "szeretlek de, hiába már..":

Álarc/Emlékek

A múlt már elmúlt"
-Szokták mondani.
Igen, lehet már elmúlt, de mikor minden nap minden pillanatban ezer meg egy
fájdalmas emlék gyötri szívemet nehéz boldognak lenni.
Fájdalmak ezrei, emlékek titkos részei törnek meg engem minden percben.
Vannak titkok mit senkivel meg nem osztok, amitől vérzik szívem de arcom mosolyog, hogy ne lássák, hogy minden pillanatban össze török.
Szörnyű dolog álarcot viselni.
Fájdalmas dolgokon hamisan nevetni, csak azért, hogy azt higgyék, hogy a fájdalom számomra semmi.
De sajnos én is csak hazudok mikor azt mondom -
"Köszi jól vagyok"
Arcom súgja boldog vagyok.Szívem súgja majd meghalok.
Más vagyok mint amit látsz.
Egy egyszerű, mindig boldog srác.
Nem.Ez nem én vagyok.Terhem nehéz majd megszakadok.
De kívülről napfény pompában ragyogok.
Ez a baj, amit mutatok azzal csak hazudok.
Ami történt el nem feledem, lehet fel emészt de nekem ez a mindenem.

"...Ahogyan egyre többet beszélgettünk rájöttem, hogy ő valójában nem ilyen.
Felvett egy maszkot amit a külvilágnak mutat, hogy az élete könnyebb legyen.
Ő is tud nevetni, amikor belül sír.
Ő is tudja milyen, ha a múlt sérelmei elkísérik életünket...."

Bejegyezte: Agerwit

Peregnek a Percek.

Peregnek a perceg s reggel ébredek.
Nem szégyellem retteg a mától.
Minden engem vádol, elragad, magával ránt s én meg engedek neki.
Nem értem miért történik ez.Érzem nekem nem itt van a helyem.
Máshol lennék szívesen.
De ide köt minden.Önszántambol elmenni nem tudok,de talán...
Talán ha mindent fel áldozok.Majd utána érzem, hogy szabad vagyok.
De ha mégsem?De ha nem úgy végződik ahogyan én azt akartam?
Hm, lehet el se tudnám viselni.
Nincs elég erőm ahhoz, hogy megtegyem emiatt kell gyáván rettegnem az időtől, ahogy telik, múlik s míg véget nem ér ez az egész értetlen arccal kell várnom míg rám talál a fény.
Addig félek itt a sötét mélyén.
Míg bírom harcolok de nem hazudok nem fogom azt mondani h végig kitartok, hisz
én se tudhatom mi lesz még.
Lehet minden erőfeszítés a kárba vész, az is lehet, hogy közömbössé válik számomra ez az érzés.

"Te magad légy a változás amit látni szeretnél a világban!"
"Hosszú az út, amely a sötétségből a fénybe vezet!"

Bejegyezte: Angerwit