Az ajtó bezárult, közelednek a falak,
nincs itt már más, csak én és egy sötét alak.
Szűkül a szoba, lassan itt az utolsó perc
és én még nem tudom ki vállalta,
hogy velem együtt vesszen most el.
Akárhogy nézem sajnos nem látom,
hogy felfedje alakját meg kell várnom.
Abban a tudatban vesszek el, hogy volt ki szeretett,
hogy volt ki az utolsó pillanatban is velem nevetett?
Az nem lehet, tudnom kell,
hogy ki adja életét csak, hogy velem vesszen el.
Csak várok míg felfedi magát,
és kéz a kézben vesztjük el majd ezt a csatát.
Bejegyezte: Angerwit
"Ha lépsz, gondold meg minden léptedet, mert van, amikor visszalépni nem lehet."
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése