Szívemben ezernyi érzés kavarog,
érzem, hogy nyakam körül szorul a hurok.
Fáj a lét ebben a világban
hol körülöttem senki se hibátlan.
Fáj látni hogy aki eddig az életet jelentette
lassan eltűnik a messzeségben
Már szinte csak egy folt mi még látszik belőle,
de számomra örökre megmarad az emléke.
Hatalmas súly ez mi nyomja most lelkemet,
de vannak még emberek kik e súlyt cipelni segítenek
Remélem bennük még bízhatok
habár ők se hibátlanok..
Bejegyezte: Shad Woonsay
"Rájövök apránként, hogy nem bírom tovább. Nem tudok már hinni s remélni, remélni egy életen át. Nem tudom hazudni: jól vagyok. Mosolyogni mindenkire. Mikor belül meghalok!"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése