Nap mint nap egy újabb harc,
félelmet sugárzik itt minden arc.
Vesztesként született meg ez a nép,
ebben a világban már a létezés sem olyan szép.
Térdre kényszerülve vagyok most a földön,
de erőt gyűjtök és nem állít meg ez a börtön.
Letépem csuklómat szorító láncomat,
hogy megtöröljem könnyek áztatta arcomat.
Gyilkos tekintettel nézek fel az égre,
hadat üzenek csak, hogy boldogságot hozzak erre a népre.
Elindulok a harcba, ha kell egyedül,
és győzni fogok, kerül amibe kerül!
Bejegyezte: Angerwit
“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.”
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése