Álarc/Emlékek

A múlt már elmúlt"
-Szokták mondani.
Igen, lehet már elmúlt, de mikor minden nap minden pillanatban ezer meg egy
fájdalmas emlék gyötri szívemet nehéz boldognak lenni.
Fájdalmak ezrei, emlékek titkos részei törnek meg engem minden percben.
Vannak titkok mit senkivel meg nem osztok, amitől vérzik szívem de arcom mosolyog, hogy ne lássák, hogy minden pillanatban össze török.
Szörnyű dolog álarcot viselni.
Fájdalmas dolgokon hamisan nevetni, csak azért, hogy azt higgyék, hogy a fájdalom számomra semmi.
De sajnos én is csak hazudok mikor azt mondom -
"Köszi jól vagyok"
Arcom súgja boldog vagyok.Szívem súgja majd meghalok.
Más vagyok mint amit látsz.
Egy egyszerű, mindig boldog srác.
Nem.Ez nem én vagyok.Terhem nehéz majd megszakadok.
De kívülről napfény pompában ragyogok.
Ez a baj, amit mutatok azzal csak hazudok.
Ami történt el nem feledem, lehet fel emészt de nekem ez a mindenem.

Bejegyezte: Angerwit

"...Ahogyan egyre többet beszélgettünk rájöttem, hogy ő valójában nem ilyen.
Felvett egy maszkot amit a külvilágnak mutat, hogy az élete könnyebb legyen.
Ő is tud nevetni, amikor belül sír.
Ő is tudja milyen, ha a múlt sérelmei elkísérik életünket...."