Mit látnak szemeim és mit nem.

Miközben a napfelkelte ragyog a szememben,
milliónyi gondolat cikázik a fejemben.
A múltra gondolok és gyorsan lapozok is tovább,
mert aki a múltban él az a világon a legbutább.
Eszembe jut a jövő és máris megrémülök,
mert ahogy az idő telik én is úgy vénülök.
Bár még fiatal vagyok és előttem az élet,
de nem tudom mit akarok, ezzel vetek ennek véget.
Nincsen már más csak én és a jelen,
egymáséi boldogan, ezt akarom, hogy legyen!
Tehát most ott vagyok ahonnan elindultam,
de valamiért úgy érzem felszabadultam.
Fel állok és hát fordítok most a Napnak,
bátran és boldogan nézek elébe ennek napnak!

Bejegyezte: Angerwit

"Amikor valami véget akkor egy új dolog kezdődik"