2009. április 27., hétfő

Nézz rám.

Nézz rám... s lépj közelebb.
Nézz rám... s ölelj meg.
Nézz rám... s ejts egy könnyet.
Nézz rám... s fordulj el.
Nézz rám... s csendben lépj tovább.
Valami megváltozott, s ezért kérlek..
..Ne nézz rám, ne lépj közelebb, ne ölelj meg,
ne ejts könnyet csak fordulj el és csendben lépj tovább.

Bejegyezte: Angerwit

"Egyetlen egy éjjel semmi más,ahogy megjött,úgy ment tovább...."

2009. április 21., kedd

Soha nem feledlek!

Egy ember kit nem láttam soha,
egy ember kire ha gondolok arcomat könny mossa.
Szeretni egy embert kit soha nem ismertél,
bízva benne, hogy egyszer talán vissza tér.
Bár tudom jól ez nem válhat valóra,
hisz ő már rég felszállt az égi "hajóra",
mi vissza nem hozza soha,
az élet velem kegyetlen és mostoha.
Emlékek hada amik törnek rám
szeretlek örökké egyetlen édesapám!

Bejegyezte: Angerwit

"Egy lélegzet a lét,egy másik a halál,de a lélek él tovább."
"Valaki végleg elmehet,
őrizd meg emlékét, és el ne feledd,
így majd veled lesz mindig, lelke szabadon száll,
vár a túlsó parton, hol nincsen határ."

2009. április 19., vasárnap

Álarc/Emlékek

A múlt már elmúlt"
-Szokták mondani.
Igen, lehet már elmúlt, de mikor minden nap minden pillanatban ezer meg egy
fájdalmas emlék gyötri szívemet nehéz boldognak lenni.
Fájdalmak ezrei, emlékek titkos részei törnek meg engem minden percben.
Vannak titkok mit senkivel meg nem osztok, amitől vérzik szívem de arcom mosolyog, hogy ne lássák, hogy minden pillanatban össze török.
Szörnyű dolog álarcot viselni.
Fájdalmas dolgokon hamisan nevetni, csak azért, hogy azt higgyék, hogy a fájdalom számomra semmi.
De sajnos én is csak hazudok mikor azt mondom -
"Köszi jól vagyok"
Arcom súgja boldog vagyok.Szívem súgja majd meghalok.
Más vagyok mint amit látsz.
Egy egyszerű, mindig boldog srác.
Nem.Ez nem én vagyok.Terhem nehéz majd megszakadok.
De kívülről napfény pompában ragyogok.
Ez a baj, amit mutatok azzal csak hazudok.
Ami történt el nem feledem, lehet fel emészt de nekem ez a mindenem.

Bejegyezte: Angerwit

"...Ahogyan egyre többet beszélgettünk rájöttem, hogy ő valójában nem ilyen.
Felvett egy maszkot amit a külvilágnak mutat, hogy az élete könnyebb legyen.
Ő is tud nevetni, amikor belül sír.
Ő is tudja milyen, ha a múlt sérelmei elkísérik életünket...."